Egy kör, egy lap mindenkitől, egy nyertes
Négyen ültök az asztalnál. Az első játékos kitesz egy lapot, utána sorban mindenki tesz mellé egyet, és a négy lapot az viszi el, akié a „legerősebb”. Ez egy ütés. Az ütésvivő kártyajátékok ebből az egy mozdulatból épülnek fel, akár ultiról, akár egy mai kooperatív játékról van szó.
A kártyajátékok szabályait gyűjtő pagat.com szerint ez a legnagyobb csoport azok között a játékok között, amelyekben a lényeg a lapok kijátszása. Megfogalmazásában egy ütés annyi, hogy mindenki sorban kijátszik egy lapot felfordítva, és valamilyen szabály dönti el, melyik lap nyer, például a hívott szín legmagasabb lapja.
Ha a társaságban van, aki évekig ultizott a családi asztalnál, ő ezt már érti. Aki még sosem játszott ilyet, annak három szabályt kell megtanulnia, és utána A legénység szabálykönyve is sokkal könnyebben érthető lesz.
Az első szabály: tartsd a színt
A legénység pontos magyar kiadásának (hivatalos címe The Crew – Küldetés a 9. bolygóhoz) szabálykönyve így írja le: a „színtartás” azt jelenti, hogy a kört kezdő játékos lapjának színével megegyező színű lapot kell rátenned. Más színt csak akkor tehetsz le, ha abból a színből nincs lap a kezedben.
Ez az a szabály, amelyik a legtöbb kezdőt meglepi. Nem választhatod ki szabadon a legjobb lapodat: a kezdő lap színe megköti a kezed. Emiatt érdekes, hogy ki kezd egy ütést, és milyen színnel.
A második szabály: a legmagasabb lap a tartott színben
Az ütést az viszi, aki a tartott színben a legmagasabb lapot tette le. A szabálykönyv példája szerint hiába a 9-es a legnagyobb lap az asztalon, ha nem a tartott színben van, nem nyerheti meg az ütést.
A második szabály tehát az elsőre épül. Aki nem tudja tartani a színt, és más színből dob, az a lapját gyakorlatilag „eldobja”: az nem viheti el az ütést, akármekkora is a száma.
A harmadik szabály: az adu mindent visz
A legtöbb ütésvivő játékban van adu, vagyis egy kiemelt szín, amely minden más színt legyőz. A legénységben ezt a négy rakétakártya adja. A szabálykönyv szerint a rakéták mindig megnyerik az ütést, függetlenül attól, milyen lapok vannak benne, de színkártyára csak akkor tehetsz rakétát, ha nem tudod tartani a színt. Ha több rakéta is az ütésbe kerül, a legmagasabb nyer.
Ezzel a három szabállyal az ütések többsége már eldönthető: először azt nézd meg, van-e adu az ütésben, aztán azt, ki tartotta a színt, végül azt, kié a legmagasabb lap.
Amit az ultiból hozol, és amit ott kell hagynod
A pagat.com ultileírása szerint az ulti Magyarország legnépszerűbb kártyajátéka, határainkon kívül viszont szinte ismeretlen. Három (változatként négy) játékos játssza a 32 lapos magyar kártyával, makk, zöld, piros és tök színekkel. Minden leosztásban a licitet nyerő játékos választ adut, és egyedül játszik a másik kettő ellen, akik közösen védekeznek.
Aki ultizott, annak a színtartás és az adu ismerős lesz. Van viszont egy reflex, amit érdemes otthon hagyni. A pagat leírása szerint az ultiban kötelező színt adni, szín híján kötelező aduzni, és kötelező felülütni az ütésben lévő legmagasabb lapot, ha tudod. A legénység szabálykönyve ezzel szemben kimondja: „Nincsen ütési kényszer.” Ha több lappal is tarthatod a színt, szándékosan kijátszhatod az alacsonyabbat, akkor is, ha a másikkal megnyernéd az ütést.
Ez nem apróság. A legénységben gyakran épp az a jó lépés, hogy nem viszed el az ütést, mert egy másik játékosnak kell megszereznie egy adott lapot.
Hogyan lesz ebből együttműködés?
Az ultiban ketten összedolgoztok egy harmadik ellen. A legénységben mindenki egy csapat: a szabálykönyv szerint együtt nyertek, vagy együtt veszítetek. A doboz 40 játékkártyát tartalmaz: 36 színkártyát négy színben 1-től 9-ig, és négy rakétát 1-től 4-ig. Minden lapot kiosztotok, háromfős játéknál az egyik játékos eggyel több lapot kap.
Itt nem pontért viszitek az ütéseket. Kisebb feladatkártyák mondják meg, melyik játékkártyát kinek kell megnyernie egy ütésben. Aki a 4-es rakétát kapta, az a küldetés parancsnoka: ő választ elsőként feladatot, utána a tőle balra ülő, és így tovább. A hajónaplóban 50 küldetés van, és a szabálykönyv szerint az elsők közül van, ami 5 perc alatt teljesíthető, később viszont a küldetések egyre több időt kérnek.
A csend a játék része
Itt jön az a szabály, amely a legtöbbet elárulja arról, milyen este lesz. A szabálykönyv szerint a körök alatt nem beszélhettek a lapjaitokról, nem mutathatjátok meg, és még csak nem is sugallhatjátok, mi van nálatok.
Egyetlen kivétel van. Mindenkinek jár egy kommunikációlapka, amelyet küldetésenként egyszer, egy ütés megkezdése előtt használhat. Ilyenkor egy színkártyát felfordítva magad elé teszel, a lapkát pedig a kártya tetejére, közepére vagy aljára helyezed: ez jelzi, hogy az a legmagasabb, az egyetlen vagy a legalacsonyabb lapod abban a színben. Rakétával nem kommunikálhatsz. A szabálykönyv tippje szerint a kommunikáció hiánya is információ: ha senki nem jelzett, abból is lehet következtetni.
A Board Game Quest értékelője is ezt emeli ki: az ütésvivő játékokban amúgy is tilos a lapokról beszélni, és A legénység ezt csak egy kicsit lazítja. Ha a társaságotok az asztal körüli beszélgetésért ül le, erről előre érdemes tudni. A kooperatív és kompetitív játékokról szóló írásunk abban segít, hogy eldöntsétek, ilyen csendes együttműködést kerestek-e.
Kinek jó belépő, és hol akadhat el?
A két független értékelés, amelyet megnéztünk, abban egyetért, hogy a küldetések fokozatosan nehezednek, ezért a játék ütésvivő előismeret nélkül is megtanulható. A What's Eric Playing? szerzője kifejezetten jó belépőnek tartja az ütésvivő játékokba, éppen a lassan emelkedő nehézség miatt. A Board Game Quest is kiemeli, hogy az első küldetésekben még csak egy konkrét ütést kell megnyerni, a későbbiekben pedig a kommunikációt és az ütések sorrendjét is korlátozó szabályok jönnek.
A létszámról a két forrás részben eltér. A Board Game Quest a három-négy főt tartja ideálisnak, az ötfős játékot pedig a későbbi küldetésekben kifejezetten nehéznek. A What's Eric Playing? szerint a három fő a legkönnyebb, öt fővel pedig nagyon nagy kihívás. Arról ír még, hogy a feladatok véletlenszerűsége miatt egy-egy küldetés csalódást okozhat. A szerző szerint ezt ellensúlyozza, hogy a körök gyorsan véget érnek.
A saját profilunk szerint a tanulhatóságban épp az ütésvivő előismeret a vízválasztó. Aki ultizott, annak a három alapszabály ismerős, csak a csendhez és az ütési kényszer hiányához kell hozzászoknia. Akinek minden új, annak érdemes az első küldetés előtt egy nyitott lapokkal lejátszott próbakörrel végignézni, hogyan dől el egy ütés. Ez szerkesztői tanács, nem a szabálykönyv része.
Ha kedvet kaptatok
Nézzétek meg A legénység játékprofilját: ott találjátok a pontos magyar kiadás létszám-, idő- és koradatait, és a skálákat arról, mennyi csendet és feszültséget kér a játék. Ha négyen ültök le egy órára, és még nem döntöttétek el, ütésvivő legyen-e, a négyfős, egyórás útmutatónk más irányokat is mutat.
