Kódnevek vagy Dixit? Két beszélgetős partijáték, egészen más társaságnak

Két partijáték, két különböző este

Mindkettőben egy nyomból kell kitalálni, mire gondolt a másik, és mindkettő egy doboz, ami nyolc főig kihúzza a társaságot. Az asztalnál mégis mást kérnek. A Kódnevek (a pontos magyar kiadás hivatalos neve „Fedőnevek – 2. kiadás”) két csapatot állít szembe egymással, és a nyom annál jobb, minél több saját szót fed le egyszerre. A Dixitben mindenki magáért játszik, a mesélő pedig akkor jár jól, ha a nyoma pontosan félúton van: ne legyen túl könnyű, de túl nehéz se.

A döntés ezért ritkán azon múlik, melyik a jobb játék. Azon múlik, hogy a ti társaságotok csapatban vitatkozna, vagy egymás fejébe látna bele szívesebben.

Hányan vagytok?

A két doboz létszáma csak a felső határon egyezik. A Gémklub termékoldala szerint a Kódnevek 4–8 fős, 20–40 perces, 10 éves kortól ajánlott; a szabály két, lehetőleg hasonló méretű csapatot kér, csapatonként legalább két játékossal. Három fővel tehát nem ez a doboz való az estéhez.

A Dixit ugyanott 3–8 fős, 30–40 perces, 8 éves kortól. Három főre a szabálykönyv külön változatot ad: hét lap van kézben, és a mesélőn kívül mindenki két lapot tesz be, hogy legyen miből választani. A review-k itt nem mondanak teljesen egyet a dobozzal. A Meeple Mountain szerzője szerint a Dixit hat vagy több fővel az igazi, háromfős asztalnál pedig kifejezetten gyengébb, mert kevés lap közül kell tippelni. Ha pontosan hárman vagytok, a kiadó támogatja a helyzetet, a tapasztalt értékelő viszont óvatosságra int.

Négytől nyolc főig mindkettő működik. Ott már a következő kérdések döntenek.

Csapat vagy mindenki magáért?

A Kódnevekben az egyik csapat kémfőnöke egyetlen szót és egy számot mond, például „ruha: 2”, a csapattársak pedig hangosan megbeszélik, melyik szavakra gondolhatott. Ez a megbeszélés adja a játék nagy részét: a csapat együtt nevet, együtt téved, és együtt bosszankodik. A rossz tipp azonnal véget vet a körnek, a bérgyilkos megérintése pedig azonnali vereség. A Space-Biff értékelése épp ezt a feszültséget emeli ki: a kémfőnök végignézi, ahogy a csapata félreérti, és nem szólhat közbe.

A Dixitben nincs csapat. A mesélő mond valamit a saját lapjáról, lehet ez egy szó, egy dalsor, egy hangutánzó szó, de el is énekelheti vagy mutogathatja, a többiek pedig a saját kezükből tesznek mellé egy-egy olyan lapot, amelyről elhihető, hogy a mesélőé. Titkos szavazás következik. Ha mindenki vagy senki sem találja el a mesélő lapját, a mesélő nem kap pontot, a többiek kettőt. Ha csak néhányan találják el, a mesélő és a helyesen tippelők hármat kapnak, és mindenki kap egy pontot minden szavazatért, amelyet a saját lapja szerzett. A játék annak a körnek a végén ér véget, amelyben valaki eléri a 30 pontot.

Ez a pontozás a hangulatot is meghatározza. A Kódnevekben kimondottan versenyeztek, de a vereség a csapat közös terhe. A Dixitben egyéni a pontszám, de a pontok nagy része azon múlik, mennyire tudsz ráhangolódni a többiekre.

Mennyire múlik a nyelven és a közös emlékeken?

A Kódnevek szójáték, és a szabály ezt komolyan veszi: a nyomnak a szavak jelentésére kell utalnia, betűkre vagy a kártya helyére nem, idegen szó pedig csak akkor fogadható el, ha a csapat egyébként is használná egy magyar mondatban. Aki nem anyanyelvi szinten beszél magyarul, vagy egy kisgyerek, aki még lassan olvas, annak nehezebb lesz lépést tartania.

A Dixit képekkel dolgozik, ezért a lapokon nincs olvasnivaló. A nyom viszont bármi lehet, és itt jön a csapda. A Space-Biff szerzője elmesél egy tévésorozatra épülő utalást, amelyet a társasága egyszerűen nem ismert fel; szerinte a játék varázsa és kínja ugyanonnan jön: vagy megtalálod a közös hangot, vagy egyedül maradsz vele. Szerkesztői olvasatunk szerint vegyes társaságban, ahol a résztvevők alig ismerik egymást, ez a kitettség könnyebben feszengéssé válik, mint egy csapatos szókereső játékban, ahol a félreértés terhét a csapat együtt viseli.

Kinek lesz holtideje?

A Kódnevekben a kémfőnök hosszan gondolkodhat, és erre maga a szabálykönyv is figyelmeztet: az első utalás kitalálása „beletelhet pár percbe”. A Meeple Mountain szerint a kémfőnök szerepe szórakoztatóbb, mint a kémé, és egy lassú kémfőnök mellett lehet üresjárat. Érdemes ezért kört váltva cserélni a szerepeket, és ha kell, élni a szabálykönyv stopperes változatával.

A Dixitben a mesélés körbejár, így mindenki egyszer mesélő lesz. Közben a többiek is dolgoznak: lapot választanak, aztán szavaznak. A várakozás rövidebb, de egy körön belül csak a mesélő kap valódi színpadot.

Melyiket tanítod gyorsabban?

Mindkettőt pár perc alatt el lehet magyarázni. A Meeple Mountain szerint a Kódnevek tanítása nagyjából egy perc. A Dixitben a lépések ugyanilyen egyszerűek, csak a pontozásra kell egy példakör, mert elsőre nem magától értetődő, miért rossz a mesélőnek, ha mindenki kitalálja a lapját.

Döntés egy mondatban

Válaszd a Kódneveket, ha legalább négyen vagytok, szívesen alkottok két csapatot, és élvezitek a hangos közös vitát, akkor is, ha az egy kicsit versengőbb. Válaszd a Dixitet, ha hárman is leülnétek, ha a társaságban vannak kisebb gyerekek vagy nem anyanyelvi játékosok, és ha a kép körüli beszélgetés vonz jobban, mint a helyes megfejtés.

Innen indulj tovább

Mielőtt döntesz, nézd meg a két játék saját profilját: a Kódnevek és a Dixit oldalán a létszám, a nyelvi függés és a konfliktus skáláját is megtalálod. Ha a Kódnevek felé hajlasz, olvasd el azt is, mitől működik jól egy társasággal, és mikor tud szétesni az este.