Ha két review mást mond: így lesz a kritikákból használható játékélmény

Melyik igaz? Mindkettő, csak más asztalnál. Egy olyan társaságnál, ahol mindenki a saját mozaikjával foglalkozik, az első élmény a valószínűbb. Ahol mindenki a szomszéd tábláját figyeli, ott a második.

Az Asztalhoz! profiljai és ajánlói ezért a játékélményt nem egyetlen véleményből írják. Szabályunk szerint egy élményállításhoz legalább két, egymástól független, érdemi review kell, és ha ezek eltérnek, az eltérést is leírjuk. Ez az oldal azt mutatja meg, hogyan lesz néhány kritikából olyan szöveg, amely alapján el tudod dönteni, jó lesz-e a játék a ti asztalotoknál.

Előbb a tény, aztán a vélemény

A review-k nem arra valók, hogy megtudjuk belőlük, hány fővel játszható egy játék. Ezt a pontos magyar kiadás kiadói oldaláról és szabálykönyvéből olvassuk ki. A legénység magyar kiadása, a The Crew – Küldetés a 9. bolygóhoz a Gémklub termékoldalán 3–5 fős. A szabálykönyv a létszám mellé csillagot tesz, és egy külön kétfős változatot is leír, amelyben egy JARVIS nevű képzeletbeli harmadik tag játszik.

Ami ezután jön, már vélemény. A Board Game Quest értékelője szerint a játék három-négy fővel a legjobb, két fővel játszható, de nem az igazi. Ez hasznos információ, de nem kiadási adat, ezért a profilban is külön válik a kiadó által közölt adatoktól. A doboz azt mondja meg, mit lehet. A review azt, mit érdemes.

Melyik kiadásról szól a review?

Egy kritika egy konkrét dobozról szól, és ez nem mindig az, amelyik a magyar boltokban kapható. A Board Game Quest 2013-as Pandemic-kritikájának szerzője kifejezetten leírja, hogy a játék első kiadásának komponenseit értékeli. A Gémklub magyar Pandemicje egy későbbi változat: a magyar szabálykönyv hét szerepkártyát sorol fel a doboz tartalmában.

Az ilyen review-t nem dobjuk ki. A játék alapja azonos, és a szerző tapasztalata a nehézségről (több mint 25 játékból nagyjából 15%-ot nyert meg) sokat elárul. De ha az állítás a komponensekről vagy olyan szabályról szól, amely kiadásonként változhat, ott jelezzük, melyik kiadásról beszél a forrás. A legénység két review-ja is az eredeti német kiadás angol változatáról szól, nem a magyar dobozról.

Amikor két review ugyanazt mondja

A legegyszerűbb eset az egyezés. A legénység létszámáról a Board Game Quest azt írja, hogy öt fővel, főleg a későbbi küldetésekben nehezebb a játék. A What's Eric Playing? szerint három fővel a legkönnyebb, négy fővel kiegyensúlyozott, öt fővel nagyon nehéz.

A két szerző nem ugyanazokkal a szavakkal ír, de egy ponton egyeznek: öt fővel a legnehezebb. Ezt konszenzusként írhatjuk le, és meg is nevezzük, kik mondják. A három-négy fős ajánlás is közel áll egymáshoz, a két fő megítélése viszont csak az egyik forrásban szerepel. Ilyenkor az a mondat „az egyik review szerint” marad, és nem válik általános igazsággá.

Amikor ellentmondanak egymásnak

Az Azul-példa a nehezebb eset. Itt nem az a dolgunk, hogy eldöntsük, melyik kritikusnak van igaza. Azt írjuk le, miben térnek el, és mitől függhet az eltérés. Az Azul szabálya megengedi, hogy valakit olyan csempék elvitelére kényszeríts, amelyekért pontot veszít. Az, hogy ez egy estén mennyire kerül előtérbe, a társaságon múlik.

Néha egyetlen review is kimondja ezt a kettősséget. A Meeple Mountain Carcassonne-kritikájában az egyik szerző arról ír, hogy a megfelelő hangulatban és társaságban kíméletlenül és ravaszul játszik, máskor viszont a játék szinte félig kooperatív, és a társaság egyszerűen szép tájat épít. Ez a mondat azért értékes, mert nem egy „igazi” élményt állít, hanem megmutatja, hogy ugyanaz a doboz kétféle estét is adhat.

Az eltérés elhallgatása a legkönnyebb hiba. Egy kellemes összegzés, amely csak a békés oldalt mutatja, pont annak az olvasónak ártana, akinek a társaságában mindenki a szomszéd tábláját figyeli.

Miért nem pontszám, és miért nem népszerűség?

Az Azul a Gémklub webáruházában 78 vásárlói értékelésből 4,90-es átlagot kapott. Ez jó jel arra, hogy sokan szeretik. Arra viszont nem válaszol, hogy a ti négyfős, vegyes társaságotoknak való-e. Az adatbázisok és a közösségi értékelések ezért nálunk felfedezésre szolgálnak, és nem helyettesítik a kiadási tényt vagy a review-k szintézisét.

Ezzel a Spiel des Jahres zsűrije is egyetért. A díj GYIK-jében arra a kérdésre, hogy a legjobb játékot tüntetik-e ki, azt válaszolják, hogy nincs egyetlen, objektíven legjobb játék. Létszámtól, játékos tapasztalattól és időkerettől függően egy-egy zsűritag hol ezt, hol azt a játékot tenné az asztalra, mert az illik legjobban az adott csoporthoz. Mi sem rangsorolunk, hanem azt írjuk le, kinek, mikor és miért lehet jó egy játék.

Amit nem írunk le

A review-k állításait nem írjuk át saját élménnyé. Ha nem mi játszottunk egy játékkal, nem írunk olyat, hogy „nálunk az asztalnál ez és ez történt”. Azt írjuk, hogy a Board Game Quest vagy a Meeple Mountain szerzője szerint mi történt. Az idézett vélemény a szerzőjéé marad, a szintézis a miénk: mi döntjük el, mi a közös, mi tér el, és mi múlik a társaságon.

Ugyanígy nem kezelünk egyetlen review-t konszenzusként, és nem adunk pontszámot. A szerkezeti skáláinkat, például a szabályterhelést, nem vélemények átlagából számoljuk, hanem egy rögzített rubrikából, amelyet a szabályterhelés-skáláról szóló írásunk ír le.

Így használd a profilokat

Minden profilunk különválasztja a pontos magyar kiadásból ellenőrizhető tényeket a több független review alapján összeállított játékélménytől. Az előbbinél a kiadó vagy a szabálykönyv a forrás, az utóbbinál legalább két kritika, és ha ezek eltérnek, azt is kimondjuk. Ha egy mondat úgy kezdődik, hogy „mindkét review szerint”, arra jobban építhetsz, mint arra, amelyik úgy, hogy „az egyik szerző szerint”.

A módszer egy konkrét profilon mutatkozik meg a legjobban. Nézd meg az Azul vagy A legénység profilját, vagy böngészd a Játékok szekciót, ahol minden profil a pontos magyar kiadás adataival indul.