Egy közös kínálat, amelyből sorban vesztek
Az asztal közepén négy lapka fekszik, mindegyik mellett egy kis állatjelző. Te jössz: elviszel egy párt, a helyére új kerül, és a melletted ülő már abból választ, amit meghagytál neki. Ez a draft. A játékosok felváltva választanak egy közös kínálatból, és minden választás megváltoztatja, mi marad a többieknek.
A szót a magyar társasjátékos nyelv angolból vette át, és ma már a dobozokon is ott van. A Cascadia magyar szabálykönyve „lapkalehelyezős és draftolós játék”-nak nevezi magát, a Gémklub pedig a 7 Csoda – Párbaj termékcímkéi közé is beírta, hogy „draft”. Ha egy játékleírásban ezt olvasod, arra számíts, hogy nem a saját kezedből gazdálkodsz. Arról döntesz, mit veszel el a többiek elől.
Az alábbiakban három játékon mutatjuk meg, hogyan működik: az Azul, a Cascadia és a 7 Csoda: Párbaj mind draftol, de mindhárom máshogy.
Kézből továbbadva vagy nyitott kínálatból
A draftnak két alapformája van. Az egyikben a lapok a kezetekben vannak, és titokban választotok. Az eredeti, 3–7 fős 7 Csoda magyar szabálya szerint minden kor elején mindenki 7 kártyát kap, kiválaszt belőlük egyet, a maradékot pedig továbbadja a mellette ülőnek, és megkapja a másik szomszédja megmaradt lapjait. Így mindenki mindig kevesebb lapból választ, és a kapott kézből arra is lehet következtetni, mit vitt el a szomszéd.
A másik formában a kínálat nyitott: mindenki látja, mi van az asztalon, és egyszerre csak egy játékos választ. A három példajátékunk mind ilyen. Ez a társaság szempontjából azért fontos, mert nyitott kínálatnál minden lépés mindenki szeme előtt történik. Ha valaki elveszi azt, amire te vártál, azt látni fogod.
Azul: egy színt, mindet, és ami marad, középre kerül
Az Azul magyar szabálykönyve szerint az asztal közepe körül manufaktúrakorongok állnak, mindegyiken négy, zsákból húzott csempével. Két játékosnál öt, háromnál hét, négynél kilenc korongot használtok. A körödben két dolgot tehetsz: elveszed egy korongról az összes azonos színű csempét, és a korong többi csempéjét az asztal közepére tolod, vagy az asztal közepéről viszel el egy színből mindent.
A szabály lényege a „mindet”. Nem mondhatod, hogy a négy kékből csak kettő kell. Amit nem tudsz a mintasoraidba tenni, az a padlóvonaladra kerül, és a forduló végén minden ott lévő csempéért pontot veszítesz. Aki elsőként vesz az asztal közepéről, a kezdőjátékos-jelzőt is elviszi, és ez a padlóvonalán sima csempének számít. A következő fordulót ő kezdi, de ennek pontban megfizeti az árát.
Két független review ugyanarról a szabályról mást hangsúlyoz. A What's Eric Playing? szerzője szerint a játék lehet gonosz, de nehéz közvetlenül gonosznak lenni: ha úgy rendezed az asztal közepét, hogy valaki ott ragadjon vele, jó eséllyel te leszel az. A Tales From The Table 2025-ös kritikája szerint viszont a játék meglepően könyörtelen tud lenni, a mások elől elvett csempe pedig a játék kulcsa. Ugyanez a kritika azt is írja, hogy ez nem mindenkinek való. Az első review arról is beszámol, hogy két fővel inkább adok-kapok a játék, négy fővel pedig kaotikusabb.
A két értékelés együtt azt mondja, hogy az Azulban mindig ott a lehetőség, hogy a másikat büntesd, de a szabály nem kényszerít rá. A társaságon múlik, hogy élnek-e vele.
Cascadia: párokban választotok
A Cascadia magyar szabálykönyve szerint középen mindig négy élőhelylapka és négy vadvilágjelző van, párokba rendezve. A körödben elveszel egy párt, lehelyezed a saját tájadba, és a helyüket feltöltitek a kupacból és a zsákból. A kínálat tehát nem szűkül, csak cserélődik. A játék addig tart, amíg a kupacok ki nem ürülnek, és mindenki pontosan 20 kört játszik.
Két szabály lazít a draft szorításán. Ha a négy jelző mind ugyanaz az állat, kötelező lecserélni őket. Ha három egyforma, a soron lévő játékos dönthet úgy, hogy lecseréli őket. A természetjelzőkkel pedig kibonthatod a párokat: egyet elköltve bármelyik lapkát bármelyik jelzővel elviheted, vagy lecserélhetsz akárhány jelzőt. Ha az állatot a szabálykönyv által zárókőlapkának nevezett, külön jelölt lapkára teszed, kapsz egy új természetjelzőt.
A What's Eric Playing? Cascadia-kritikája szerint elvenni azt, amire az ellenfelednek szüksége van, csak akkor jó stratégia, ha neked is hasznos. A szerző szerint a puszta bosszúból elvett pár nem szerez barátokat, és gyakran nem is éri meg. Azt is írja, hogy a körök között kevés a teendő, ezért a játék gyorsan halad.
7 Csoda: Párbaj: a piramis, amelyből csak a szabad lapot veheted el
A 7 Csoda – Párbaj kétfős, a Gémklub termékoldala szerint 30 perces, 10 éves kortól ajánlott. A draft itt már a játék elején kezdődik. A magyar szabálykönyv szerint négy csodakártyát fordítotok fel: a kezdőjátékos választ egyet, a másik kettőt, a maradék az elsőé. Aztán jön még négy, és most a másik játékos kezd.
Utána minden korban 20 kártyát raktok ki a kornak megfelelő alakzatba, egy részüket képpel lefelé. Csak azt a lapot veheted el, amelyet egyetlen másik kártya sem takar, még részben sem. Ha elvettél egyet, az alatta felszabaduló, lefordított lapokat felfordítjátok. Az elvett lappal épületet építhetsz, eldobhatod két érméért és a sárga épületeidért járó további érmékért, vagy becsúsztathatod egy épülő csodád alá.
A The Thoughtful Gamer kritikája szerint a lapok átfedik egymást, ezért egyszerre csak néhány választható, és a kezdetben lefordított lapok adják azt a bizonytalanságot, amelytől a játék nem oldható meg előre. A szerző szerint egy játékban nem nyithatsz meg túl sokszor új lapot az ellenfelednek. Itt a draft már nem csak arról szól, mit veszel el, hanem arról is, mit teszel szabaddá a másiknak.
Amikor azért veszel el valamit, hogy a másik ne kapja meg
Az angol nyelvű társasjátékos szakzsargon ezt hate draftnak hívja. A szó mögötti ötletet a szabálykönyvek is ismerik. Az eredeti 7 Csoda magyar szabálya kifejezetten azt tanácsolja, hogy olyan kártyát dobjatok el érmékért, amelyet nem tudtok megépíteni, de a szomszédotokat érdekelhetné, és a csodaépítéshez is olyan lapot használjatok, amelyet nem akartok neki továbbadni.
A draftos játékokban ezért ugyanannál az asztalnál kétféle este is lehet. Az egyikben mindenki a saját mozaikját vagy tájait építi, és csak néha néz át a szomszédhoz. A másikban minden választásnál megnézitek, kinek mi kellene. Az Azul-kritikák eltérése is ezt mutatja: a szabály ugyanaz, a társaság dönti el, melyik estét játsszátok.
Hogyan magyarázzátok el az első körben?
A szabálykönyvek alapján néhány mondat elég, amelyet érdemes még az első lépés előtt kimondani. Ez szerkesztői tanács, nem szabályrészlet.
- Azulban: „Egy színből mindet viszed, és ami nem fér el, pontlevonás.” Mutassátok meg a padlóvonalat, mielőtt bárki csempét venne.
- Cascadiában: „Párt veszel, és a kínálat mindig újratöltődik.” A természetjelzőt érdemes az első körben példán megmutatni.
- 7 Csoda: Párbajban: „Csak a szabad lapot veheted el, és ami alatta van, az a másiké lehet.” Az első korban hangosan számoljátok, mit nyit meg egy-egy elvett lap.
Ha a társaságban van, akit bosszantana, hogy elviszik előle a csempét, már az első játék előtt mondjátok ki: ez szabályos, és a játék része.
Melyik draftos játék illik hozzátok?
Ha még azt sem döntöttétek el, hogy egymás ellen vagy együtt játszanátok, kezdjétek a kooperatív és kompetitív társasokról szóló írásunkkal. Ha a két nyugodtabb nyitott draft között választanátok, az Azul vagy Cascadia összehasonlításunk megmutatja a különbséget. Ketten pedig a 7 Csoda: Párbaj profiljával vagy a kétfős, 45 perces útmutatónkkal indulhattok tovább.
